A XXI. századi gaulle-izmus a kortárs politikatudomány fogalmai tükrében

Az értekezésben a kortárs politikatudomány fogalmaihoz kapcsolódva vetettünk fel kérdéseket.Célunk az volt, hogy jobban megértsük a gaulle-izmus természetét, jelenbeli szerepét.Célunk volt továbbá, hogy megvilágítsuk, milyen mozgástere, szerepe, jelentősége lehet a XXI.században Franciaország politikájában, különösen belpolitikájában a gaulle-izmusnak.Bemutattuk, mennyire nemzeti hagyomány a gaulle-izmus.Közvélemény-kutatásokkal illusztráltuk, hogy a gaulle-izmus és De Gaulle nemzeti mítosznak számít.De Gaulle teljesítménye nemcsak a többi francia elnökhöz mérhető, hanem a történelemhez is.E téren a tábornok megítélését konszenzus övezi, ám elnökként a megítélése valamilyen mértékben mégis mutat baljobb mintázatot.Ezt a neogaulle-izmusok jobboldali beágyazottságával magyaráztuk.A kortárs francia politikában a gaulle-izmus hívószó és analógia.Kezdetben (Jacques Chaban-Delmas -Jacques Chirac korszakában) elsősorban a jobboldalon belül merült fel a gaulleista ortodoxia, a "ki az igazi gaulle-ista?"kérdése.Később a politikai elit nagy része elkezdte használni a gaulle-izmus és a tábornok szimbólumait, a rá vonatkozó hivatkozásokat.E hivatkozások -melyek ma is gyakoriak -bizonyítják, hogy a gaulle-izmusnak van relevanciája a mai Franciaországban.A dolgozat arra vállalkozott, hogy a modern politikatudomány néhány fogalmával (karizma, illiberalizmus, nacionalizmus-patriotizmus) ütköztetve a gaulle-izmus jelenségét megkíséreljen közelebb kerülni ahhoz, hogy ez a relevancia milyen természetű.Célunk a többnyire ismert tények újraértelmezése volt. II.A dolgozat második fejezetében a megértéshez és az olvasáshoz alapvetően szükséges információkat biztosítottuk az olvasó számára, továbbá definiáltuk az értekezés tárgyát képező gaulle-izmus fogalmát. egy rövid irodalmi áttekintés során áttekintettük azokat a magyar és idegen nyelvű irodalmakat, amelyekből De Gaulle életpályája, illetve a gaulle-izmus kapcsán tájékozódni lehet.Felhívtuk a figyelmet a forrásbőségre, a szerzői szerepek (megfigyelő, résztvevő, kutató stb.) gyakori keveredésére, valamint arra, hogy érdemes az angolszász szerzők munkáira jelentős mértékben támaszkodni, mivel ők vélhetően könnyebben kivonják magukat a francia "nemzeti mitológia" súlya alól, mint a francia szerzők. Ezután a Charles de Gaulle életpályájának csomópontjait mutattuk röviden be.Felhívtuk arra a figyelmet, hogy a De Gaulle-féle gondolkodás milyen történelmi tapasztalatokra és vitákra támaszkodott (első világháború, a harmincas évek védelmi kérdései és vitái, az 1940es összeomlás, és annak általa vélt intézményes és belpolitikai okai).Bemutattuk a tábornok történelmi teljesítményét mind a háború alatti és utáni francia pozíciók megszerzése terén, mind pedig az 1958-as visszatérés utáni elnöki időszakban. A dolgozat megértéséhez szükséges volt a neo-gaulle-izmus történetének rövid felrajzolása is.Elemeztük a neo-gaulle-ista és jobboldali pártvezetők és elnökök politikáit, dilemmáit, pozícióit.Felvetettük azt a kérdést ebben a kontextusban, hogy mennyire tekinthető a gaulleizmus szakpolitikailag kötött gondolkodásnak, és amellett érveltünk, hogy a szakpolitikai kötöttség alapvetően idegen a De Gaulle-féle gondolkodástól. Ilyen előzmények után jutottunk el a gaulle-izmus jelen értekezés céljára történő definiálásához.A lehetséges értelmezések áttekintése után (a tábornok követése, a tábornok politikái, bizonyos felfogás Franciaországról és a hatalomról, bonapartizmus, katonai gondolkodás, populizmus) arra jutottunk, hogy a gaulle-izmus nem más, mint a De Gaulle-i gondolkodás az életmű egészét tekintve, vagyis a tábornok gondolkodásmódjára utaló fogalom, melynek középpontjában a misztikus Franciaország áll, illetve annak nagysága.Vagyis a gaulle-izmus egy speciálisan francia nacionalizmus.Hangsúlyoztuk ugyanakkor a gaulle-izmus "ideológiai ürességét" is Stanley Hoffmann szavaival élve.A gaulle-izmus fent ismertetett fogalmától megkülönböztettük a gaulle-ista politika, a neogaulle-izmus, illetve a gaulle-izmusok fogalmát, azt is hangsúlyozva, hogy a gaulle-izmus nem azonos a gaulleistákkal.III.Megállapítottuk, hogy a gaulle-ista mitológiát megalapozó világháborús "nagy tettek" mellett az V. köztársaság intézményrendszere a De Gaulle-i történelmi teljesítmény legfontosabb eleme.Így szükséges volt annak bemutatása, hogy hogyan érte el De Gaulle, hogy az alkotmány, az ötödik köztársaság berendezkedése ügyében létrejöjjön a ma is létező politikai kompromisszum, illetve hogy milyen kihívások fenyegetik napjainkban az ötödik köztársaság alkotmányára vonatkozó közmegegyezést.Az ötödik köztársaság kialakulása megerősítette azt a Vichy-kaland által is szuggerált politikai és elitkonszenzust, hogy Franciaország számára a köztársaság a megfelelő berendezkedés, és le kell zárni a monarchia és a köztársaság közötti évszázados, időről időre rendszerváltásokba torkolló harcot.Abban ugyanakkor korábban nem volt megegyezés, hogy milyen legyen a köztársaság, s a Charles de Gaulle által javasolt szintézis elsősorban e téren bizonyult rendkívül életképesnek.Az elemzés rámutatott az 1981-es mitterrand-i választási győzelem és hivatalba lépés jelentőségére, mivel Mitterrand elnöki hatalomgyakorlásával derült ki, hogy az ellenzék az ötödik köztársaság rendszerén belül hatalomra tud kerülni, s így alakult ki a -józan belátásra épülőelitkompromisszum a jelenlegi alkotmány működőképességével és stabilitásával kapcsolatban.IV.Ezután Max Weber karizma-elméletét, majd ezen elmélet segítségével vizsgáltuk, hogy miként vált mindennapivá -weberi értelemben -a gaulle-ista karizma.Külön vizsgáltuk a gaulle-izmus viszonyát a törvényességhez, a rendkívüliséghez, és feltettük a kérdést, hogy milyen formában igazolódott be a tábornok karizmája.Az elemzés során kitértünk arra, hogy hogyan gondoskodott a tábornok az alkotmánya, illetve a mozgalma túléléséről -utóbbi esetben elsősorban Georges Pompidou miniszterelnök segítségével.Tisztáztuk továbbá, hogy a közvetlen választásnak köszönhetően 1962 után elsősorban procedurális-legális legitimációval rendelkeznek a mindenkori francia elnökök.Ebben a fejezetben tárgyaltuk azt is, hogy Sudhir Hazareesingh friss kutatásaiból mit tudhatunk meg a gaulle-ista mítosz-kreálás hátteréről, vagyis arról, hogy a karizma mindennapivá válása mennyire volt a karizma mindennapivá változtatása.V. Az értekezésben weberi karizma-elmélet után vizsgáltuk a gaulle-izmus viszonyát a Fareed Zakaria által bevezetett illiberális demokrácia fogalomhoz.E fejezetben elsősorban a gaulle-ista politikai praxis, a korábban részletesen bemutatott De Gaulle-i intézményi hagyaték volt érdekes számunkra.Kiemeltük, hogy a hatvanas-hetvenes évek demokrácia-indexei és adatbázisai, valamint az a tény, hogy Fareed Zakaria a jakobinus rezsimet tételezte az első illiberális demokráciának, indokolttá teszik a kérdésfeltevést.Az elemzés során rámutattunk, hogy a zakariai fogalom és a gaulle-ista rezsim ütköztetésekor a hasonlóságok valóban jelentősek, így a hatvanas évek Franciaországa minden bizonnyal illiberális demokrciának tekinthető.Ugyanakkor aláhúztuk, hogy ennek az elemzésnek a fejlődés és a változások irányát is figyelembe kell vennie, hiszen egyes álláspontok szerint az illiberális demokrácia állomás is lehet a liberális demokrácia felé vezető úton.Franciaországban értelmezésünk szerint ez történt: a De Gaulle-korszakban éppen a joguralom és a liberális alkotmányosság szempontjából történtek fontos előrelépések (például az alkotmánybíróság létrehozása, ami a parlamenti szuverenitás korában -tudniillik La loi est l'expression de la volonté générale 1 -elképzelhetetlen intézmény lett volna).Az elemzés mindenesetre megmagyarázza, hogy mi az oka annak, hogy elsősorban illiberális demokráciákat, vagy az illiberalizmus hívószavát felvállaló politikai vezetőket hasonlítanak -a francia elnökök mellett -igen gyakran a tábornokhoz és politikai gyakorlatához.VI.A soron következő kérdés arra volt kíváncsi, hogy mekkora a szuverenista, gaulle-ista mítosz kortárs jelentősége.Ebben a fejezetben vizsgáltuk Emmanuel Macron újonnan megválasztott francia köztársasági elnök személyét, mivel évtizednyi kihagyás után olyan elnök került ismét az Élysée-palotába, aki mandátuma kezdetén láthatóan követni kívánta a De Gaulle-i elnöki szerepfelfogást.Vizsgáltuk továbbá, hogy a macroni "se nem jobb, se nem bal" kísérlet mennyiben hasonlít a tábornok stratégiáira.Foglalkoztunk azzal a kérdéssel is, hogy milyen közös politikai érdek köti össze Emmanuel Macront Marine Le Pennel az újonnal alakuló, s talán 2017 után a francia politikában dominánssá is váló globális / lokális, mobil / nem mobil törésvonal kapcsán.Felvázoltuk ennek az új, globális-lokális törésvonalnak a természetét, melyet mind Macron, mind pedig Le Pen ki kívánnak építeni és tartóssá kívánnak tenni.Felvetettünk néhány szempontot, amelyek arra mutatnak, hogy a szuverenizmus és az újjáéledő nacionalizmus korában a De Gaulle-i mérsékelt, pragmatikus patriotizmus ismét aktuális eszmének tűnik.

Récupéré en direct depuis OpenAlex et désinversé. Les résumés ne sont pas conservés dans cette base de données : les index inversés représentent 8,6 Go des 9,3 Go de texte de la base, et le serveur dispose de 13 Go libres.