Federal Multicultural Policies and the Politics of Indigeneity in Canada and Australia between 1988-1992

Az értekezés a multikulturalitás és indigeneitás (őslakói lét) kölcsönhatását tárja fel a \nKanadai és Ausztrál Államszövetség kontextusában, az 1988 és 1992 közötti időszakban. A \ntanulmány kettős célkitűzése, hogy (1) eloszlassa a multikulturalizmust mint sikeres népességkezelő \npolitikát övező dicsfényt, és bizonyítsa, hogy a vizsgált országokban a kisebbségi érdekek \nsokkal összetettebbek annál, amit egy a jogi, történelmi és filozófiai hátteret figyelmen kívül \nhagyó társadalompolitika hosszú távon kezelni képes; és (2) rávilágítson arra, hogy az őslakói \nérdekek (föld, identitás és politikai tér követelése) Kanadában és Ausztráliában azért nem \nteljesíthetőek teljes mértékben, mert fenyegetni látszanak az államszuverenitás fenntartására és a \nterületi integritás védelmére irányuló nemzeti érdekeket. A dolgozat ezen tartalmi célkitűzését \nindokolja az alábbi átfogó tartalmi kifejtés, majd a célok fejezetenkénti részletezése. Mindemellett \n(3) az értekezés a kanadai és ausztrál multikulturalizmus történeti, politikai és jogi feldolgozásában \nmutatkozó tematikai hiányt is pótolni kívánja. E célkitűzés jogosságát a Tézisek második, \nmódszertani részében indoklom. \nKanadát és Ausztráliát összehasonlítva a dolgozat olyan kérdéseket vizsgál, amelyek a \nmultikulturalizmusnak nevezett társadalompolitika fenntarthatóságával kapcsolatban merülnek fel. \nA kanadai multikulturalizmus az államszövetség súlyos válsága miatt fejlődhetett ki, és a Canadian \nMulticulturalism Act (1988) olyan intézkedésnek tekinthető, amelynek célja közös identitás \nmegteremtése és stabil társadalmi rend létrehozása. Ausztrália történetében hasonló jellegű válság \nezidáig nem fordult elő; ott a multikulturalizmust nem a föderalizmus, hanem a kulturális \nsokféleség kezelésére vezették be. Ennek megfelelően a National Agenda for a Multicultural \nAustralia politikai retorikájában szóhasználatában a „minden ausztrál” kifejezés igény szerint \nátváltható az egyén egyenlőségéről a közös nemzeti elkötelezettség hangsúlyozására. Kanadától \neltérően itt sikertelenül próbálkoztak a politika törvényben vagy alkotmányban való rögzítésével, \nés ez arra utal, hogy az ausztrál multikulturalizmust övező polémiák nem elég erősek ahhoz, hogy \nkihatással legyenek a szövetségi jogra és a föderalizmus szerkezetére. \nTöbb évtizedre nyúló alkotmányos tárgyalás-sorozat – melynek célja Quebec benntartása a \nszövetségben – jelzi a kanadai konföderáció válságát. A válság azért bontakozhatott ki, mert az \negyenlő tartományokból álló államszerkezet nem felel meg a két alapító nemzet és több aborigin \n(őslakó) nemzet által alkotott történelmi társadalomszerkezetnek. Az 1990-es meech lake-i \nalkotmánymódosító egyezség (Meech Lake Accord) nem azért bukott meg, mert a tartományok \nnem tudtak megegyezni a hatalommegosztásról, hanem mert Quebec ragaszkodott az „eltérő \ntársadalom” (distinct society) klauza beiktatásához. Másszóval, a szerkezeti problémák mögött \ntartós kulturális paradoxon húzódik. \n2 \nAz 1982-es alkotmány (Constitution Act, 1982) elismeri a kanadai multikulturális örökség \n(the multicultural heritage of Canadians [s.27]) megőrzésének és erősítésének fontosságát, ez \nazonban nem volt elegendő a multikulturalizmus-politika tényleges fenntartásához. 1988-ban a \nparlament külön törvényt vezetett be, hogy a multikulturalizmus jövőjét biztosítsa, mivel Quebec \njóváhagyásának hiányában ezt sem a Jogok és Szabadságok Kanadai Kartáját (Canadian Charter \nof Rights and Freedoms) is tartalmazó alkotmány, sem pedig a nemzeti érdekre hivatkozó \nszövetségi intézkedés-csomag (az opting out formula miatt) nem tudta elérni. Bevándorlási \nmutatók azt sugallják, hogy a kanadai és ausztrál multikulturalizmus – mint a társadalmi \nsokszínűség jelensége – hasonló fejlődési utat járt be. Mindkét országban őslakó népesség teszi a \nbetelepült társadalom etnikai összetételét sokkal bonyolultabbá. Mégis, a kétnyelvű és kétkultúrájú \nkanadai konföderáció eredendő dualizmusa önkéntelenül is hozzájárult ahhoz, hogy az őslakók \nkövetelése nyomán az alkotmány módosításakor tárgyalják a harmadik rend (third order) \nlétrehozásáról szóló javaslatokat, és az addig két pilléren (szövetségi és tartományi kormányzati \nrend) álló államszuverenitás egy harmadik (őslakói) oszloppal támasztassék alá. A kanadai \npolitikát tehát ez a belső nyomás formálja. Mivel Ausztráliában nincs ilyen belső divízió, ez a \nlehetőség az aboriginek és Torres Strait szigetiek számára nem adatott meg, így az Ausztrál \nÁllamszövetség etnikai és őslakó politikája inkább a nemzetközi nyomásnak látszik \nengedelmeskedni. \nA vizsgált időszakban mindkét ország arra (is) használja a multikulturalizmus politikáját, \nhogy elcsitítsa az őslakók követeléseit, mivel ez a kulturális sokféleséggel járó problémák jó és \nkockázatmentes kezelési módjának látszik. A nemzeti kisebbségek politikai jogokról szóló \nbeszédét azonban a multikulturalizmus már nem hallja meg, mert csoport-alapú önkormányzati \njogok követeléseit nem tudja kezelni. Az indigeneitás diskurzusa viszont túlhaladta az egyéni \nemberjogi kereteket és továbblépett a csoport-alapú önkományzatiság feltétlen elismerését \nkövetelő szuverenitás-beszéd aknamezejére. A vizsgálat szempontjából az 1988 és 1992 közötti \nátmeneti időszak eseményeinek különlegessége, hogy olyan éles érdek-összeütközések \njelentkeznek az (őslakó) nemzeti kisebbség és a kormányzat által képviselt többségi nemzet között, \namelyek elkerülhetetlenül kormányzati reakciót idéznek elő. Kanadában ennek a viszálynak a \nszíntere az alkotmányos válság, míg Ausztráliában a helyi történelem átértékelését követelő \nnyomás következtében létrejött nemzeti identitásválság. A kormányok által javasolt megoldások \negyik esetben sem férnek bele a multikulturalizmus előre meghatározott keretébe. \nA dolgozat második, „Why Meech Lake Failed” című fejezete a kanadai identitás olyan \nlátens motívumaival foglalkozik, amelyek az alkotmányos vitában az „eltérő társadalom” klauza \nkapcsán kerülnek előtérbe és ütközésbe, ezért a meech lake-i (és azt követő) alkotmányos \ntárgyalásokat az identitásválság szimptómáinak tekintem. A vizsgálódás középpontjában az őslakó \nnépek és a multikulturális csoportok állnak – azok a fő társadalmi összetevő elemek, amelyek \nzavarják a két alapító nemzetből álló Kanadáról kialakított hagyományos képet. Az alkotmányos \nvitától a Canadian Multiculturalism Actig eljutva értékelem, hogyan jut felszínre az identitás \nszimbolikus problémája a kormányzati intézkedésekben. A fejezet a föderalizmus, alkotmányos \ntárgyalások, őslakó jogok és emberjogok, és multikulturalizmus lazán kapcsolódó témaköreit köti \negy csokorba kanadai kontextusban. Miután értékelem, hogy szerkezetéből adódóan a kanadai \nföderalizmus milyen mértékben képes helyt adni belső társadalmi kultúrák politikai \nköveteléseinek, közelebbről szemügyre veszem a meech lake-i alkotmányos tárgyalásokat, hogy \nkiderüljön, miért Quebec „eltérő társadalom” követelésének kielégítése volt a legnehezebben \nkezelhető probléma. A kanadai állam más összetevői szintén számot tarthatnak különleges \nstátuszra: az őslakó népek (mint nemzeti kisebbségek) autonóm önkormányzati jogokat \nkövetelhetnek, ezzel szemben a polietnikai csoportok gazdasági és kulturális hozzájárulásuk súlya \nellenére sem tehetik ezt meg. Végül a Canadian Multiculturalism Act identitás- és \ntársadalomformáló elveit vizsgálom az államszövetség politikai és kulturális szerkezete ellenében, \nazzal a céllal, hogy megválaszoljam, miért nem tudta ez a politika megoldani a föderális és \nkulturális identitás válságát. \nA harmadik fejezet („Identity and National Minorities in Australia”) bemutatja, mennyire \npolemizálható az egységesnek látszó nemzeti érdek. 1988 óta az ausztrál nemzeti identitás kérdése \nolyan mértékben került középpontba, mint a megelőző századforduló óta még soha. A fejezet \nelején áttekintem a modern ausztrál sikertörténet alapját képező két nagy nemzeti mítoszt, hiszen \n1988-ban még sértetlenül állt a terra nullius-ra felépített „szerencsés ország”. A gyarmatalapítás \nbicentenáriumának ünnepségsorozata felerősítette a nemzeti retorikát, mivel alkalmat kínált a \ntörténelmi eredmények összegzésére és az örömteli jövőkép kialakítására. Van azonban a \ntársadalomnak egy olyan része, amely teljesen másképp értékeli a múltat, és jövőképe is más \nirányt mutat, mint a már túlhaladott terra nullius-ra és „szerencsés országra” alapozott hivatalos \nausztrál verzió. Vizsgálom, hogyan kerül felszínre az őslakók szemszögéből tekintett \ntörténelemváltozat, és milyen a multikulturalista jövőkép. Ezzel ez a fejezet hozzájárul ahhoz is, \nhogy átlássuk, mennyiben tér el az ausztrál multikulturalizmus és identitáspolitika történelmi, \nföderális és társadalmi környezete a kanadai helyzettől. \nA negyedik fejezet („The Charlottetown Accord”) elemzi azt a Charlottetown \nEgyezményben (1992) felkínált kormányzati modellt, amely majdnem sikert aratott. Mivel \nazonban ez mégsem következett be, időszerű annak vizsgálata, hogy milyen más modellek alapján \nszervezhette volna újjá magát az ország. Áttekintem azokat a multikulturalizmus alternatívájaként \nszolgáló lehetőségeket, valamint jogi és történelmi alapjukat, amelyek a viták és politikai \ntárgyalások során felmerültek. A korábbi alkotmányváltozást célzó tárgyalásokkal ellentétben a \n4 \nCharlottetown Egyezmény első alkalommal vállalta fel az őslakó népek megelőző szuverenitásán \nalapuló eredendő önkormányzatának jogáról szóló elméletet.

Fetched live from OpenAlex and de-inverted. Abstracts are not stored in this database: the inverted indexes are 8.6 GB of the frame’s 9.3 GB of text, and the host has 13 GB free.