Emlékezés a 125 éve elhunyt Torma Zsófiára, az első magyar régésznőre, a Magyarhoni Földtani Társulat egyik első női tagjára = In memory of Zsófia Torma, the first female Hungarian archaeologist and one of the earliest female members of the Hungarian Geological Society, who died 125 years ago

Torma Zsófia (1832–1899) olyan korban élt, amikor az egyetemek kapui még többnyire zárva maradtak a nők előtt, és ritkaságnak számított, ha egy nő a tudományos pályát választotta. Ő azonban nagy elhivatottságával hivatalos végzett- ség nélkül is neves régésszé és egyben az első magyar régésznővé vált, ráadásul akkor, amikor még csak a kezdeti szaka- szában járt ez a tudományág. Családi hátterének köszönhetően már fiatalon vonzódott a régészet iránt, és a földtan is érdekelte. Az utóbbit bizo- nyítja, hogy 1867-ben belépett a Magyarhoni Földtani Társulatba, és annak első hölgytagjai között volt. Erdélyben Hu- nyad vármegye több feltárását tanulmányozta. Az általa Felsőlapugy miocén és Gredistye kréta lelőhelyein gyűjtött ős- maradványokból Budapestre, a Magyar Királyi Földtani Intézetnek is küldött. Ezeket Halaváts Gyula határozta meg, aki egy új miocén csigafajt is talált köztük, és ezt Terebra (Myurella) Sophiae-nek nevezte el Torma Zsófia tiszteletére. Zsófia fő érdeklődési körévé azonban a régészet vált, melyben magas szintű kutatásokat folytatott. Tordosnál a Maros partfalában és másutt feltárt neolitikus leleteit nemzetközi konferenciákon és publikációkban mutatta be. Összehasonlító elemzéseket végzett, és a leleteiből nemzetközileg elismert múzeumi gyűjteményt hozott létre szászvárosi otthonában. Kapcsolatban állt számos neves hazai és külföldi szakemberrel, akikkel kiterjedt levelezést folytatott. Elméleteivel azonban többen nem értettek egyet, vagy női mivolta miatt nem vettek róla tudomást. 1899-ben, halála előtt fél évvel komoly elismerésben részesült, a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem tiszteletbeli doktori címet adományozott neki. Bár Torma Zsófia fedezte fel a nemzetközileg is jelentős neolitikus tordosi kultúrát, és ő volt az első, aki kutatta és publikált róla, mégis a neve és munkássága jó ideig feledésbe merült, így jelenleg ez a régészeti kultúra Vinča, esetleg Vinča–tordosi kultúraként él a köztudatban. = Zsófia Torma (1832–1899) lived in an age when the gates of universities were still mostly closed to women, and it was rare for a woman to choose an academic career. However, with her great dedication, she became a renowned archae ologist even without an official qualification, and the first female Hungarian archaeologist, when this discipline was still in its infancy. Thanks to her family background, she was attracted to archaeology from a young age. She was also interested in geology, in 1867 she joined the Hungarian Geological Society as one of its first female members. She studied many sites of Hunyad county in Transylvania. She sent fossils collected at the Lăpugiu de Sus Miocene and Grădiştea de Munte Cretaceous sites to Budapest to the Royal Hungarian Geological Institute. These fossils were defined by Gyula Halaváts, who also described a new species of Miocene snail among them, which he named Terebra (Myurella) Sophiae in honor of Zsófia Torma. Zsófia’s main field of interest, however, became archaeology, in which she conducted high-level research. She presented her Neolithic finds excavated at Turdaş from the Mureş riverside wall and other places at inter -national conferences and in publications. She carried out comparative analyses and created an internationally recognized museum collection from her findings in her home in Orăştie. She was in contact with many well-known Hungarian and foreign specialists, mainly through extensive correspon -dence. However, several people did not agree with her theories, or because she was a woman, they did not take notice of her. In 1899, half a year before her death, she received a prominent recognition, as the Royal Hungarian Franz Joseph University in Cluj awarded her an honorary doctorate. Zsófia Torma discovered the internationally important Neolithic Turdaş culture, and was the first to study it and publish about it. However, due to her name and work being forgotten for many years, this archaeological culture currently known as the Vinča or Vinča–Turdaş culture.

Récupéré en direct depuis OpenAlex et désinversé. Les résumés ne sont pas conservés dans cette base de données : les index inversés représentent 8,6 Go des 9,3 Go de texte de la base, et le serveur dispose de 13 Go libres.